Most értem a végére Conan Doyle A cloomberi rejtély c. könyvének.

Maga a regény nagyszerű volt, ráadásul a fenti kötet a Pantl Kálmán által készített – szerintem szép és stílusos – 1910-es fordítás újrázása. Szeretem az akkori fordításokat. Viszont végig bosszantott, hogy a Sensus Kiadó milyen hanyag formában adta közre ismét ezt a remek kis regényt.

Eleve nem túl praktikus a kötése, ami talán másodlagos, de mindig ki kellett támasztani, hogy ne hajtódjon be, így nem lehetett ám akármilyen pózban olvasni. :)

Képtelenek voltak egy normális fülszöveg megírására is. A fülszöveg pár soros kis szövegében is maradt tördelési és gépelési hiba, ami számomra megbocsáthatatlan. Szakmai ártalom. :) Szerencsére a regény szövege amúgy gondozott volt.

További bosszúságaim viszont számomra nagyon érdekes (megengedem, mások szerint értelmetlen) filológiai felismerésre (spekulációra) vezettek.

Olvasás közben ugyanis kicsit félrevezetőnek tartottam a fülszövegben buddhista lázadókról, illetve azok főpapjáról beszélni, amikor a regényben egyetlen darab sem fordult elő belőlük. Gondoltam magamban, a valóban megjelenő szúfi misztikus megnevezést nem tarthatták túlságosan informatívnak a kiadónál, ezért egyszerűsítettek. Csak éppen a szúfizmus nem egyenlő a buddhizmussal, még ha a két irányzat állítólag nyomokban hasonlóságot is mutat egymással (pl. http://www.terebess.hu/keletkultinfo/goldziher.html). De a szúfizmus külsőségeiben, hagyományaiban inkább az iszlámhoz kapcsolható, ők maguk is muszlimnak tartják magukat (pl. http://hu.wikipedia.org/wiki/Szúfizmus). Tehát akkor miért nem mondjuk a muszlim pap megnevezés került a könyv hátuljára? Az talán jobban felkészítette volna az olvasót a várható eseményekre.

Végül nem hagyott nyugodni a dolog. Ekkora slendriánságot, hová vezet mindez? ;) Inkább utánanéztem. Ki is derült, hogy valóban, a magyar kiadónál nem olvasták a regényt, így nem is vádolhatók azzal, hogy ők kezelték volna túlságosan nagyvonalúan az egyes vallási irányzatokat, hiszen ők is csak fordítottak: ti. az angol kiadások is buddhista szerzetesekről írnak. Jó, előfordulhat, hogy az angol kiadók is másféle vallástörténetet tartanak a polcon. Mi van már itt? Végül kiderült: az eredeti szövegben maga Doyle is végig Buddhist priests-ekről ír, sehol egy Sufi megnevezés.

Akkor meg hogyan lettek a buddhista szerzetesekből szúfi misztikusok? Van ekkora beleszólása a fordítónak egy regénybe? Mert tény, hogy a történet logikájából, a regény kontextusából, a fiktív történelmi háttérből (indiai háborúk, szanszkritista filológus, barna képű legények, nagy szakállal, fezben, Star of India c. folyóirat stb.) egyértelműen kiderül, hogy itt nem kerekképű buddhista szerzetesekről, hanem már az eredetiben is szúfikról vagy valami hasonló társaságról akart szó lenni. Ezért aztán nem is tartom ferdítésnek Pantl Kálmán megoldását. Annál kevésbé értem Doyle-ét. Ha egyszer már viszonylag pontos leírásokat ad, szanszkrit és egyéb regionális indiai nyelvű szövegeket emleget, miért nem nevezi nevén a gyereket? Biztos valami olyan oknál fogva, amiről én nem tudok. (Pl. az ifjú Doyle kiadójának agresszív beleszólása a regénybe, a 19. század végi angol nyelvhasználat, nem tudom, hátha az irodalomtörténészek igen.)

Pantl Kálmánról egyébként nem sokat tudok (azonos lenne az későbbi miniszteri tanácsossal?), de a könyvtári katalógusok alapján azt igen, hogy ő fordította Kipling Indiai történetek c. munkáját is, s mivel a fordításai közül kettő indiai, több pedig afrikai vonatkozású, talán elképzelhető, hogy képzett volt az egzotikus kultúrák és vallások témájában. S mivel tudta, hogy mit akart írni az ifjú Conan Doyle, kicsit kisegítette. Végül is nem bántam, a hív fordítás itt talán rosszabb választás lett volna.

/Ha lesz időm, már csak kíváncsiságból is, megnézem az 1910-es, a Tisza testvérek gondozásában megjelent első kiadást is. Nem tudom, akkoriban mennyire volt tipikus a fülszöveg, úgyhogy lehet, ők sem írtak semmit a könyv borítójára. Esetleg annyit, hogy Conan Doyle Artúr úr regénye. De talán 1910-ben már azt sem. :D/